A sok kis hatásszünettel megszakított szövegben nincs igazi színházi szünet: egyetlen tömböt képez a dráma, két harmincöt-negyven év kör...
De hát honnan is férkőzhetne reménysugár ebbe az ablaktalan, szegényesen rendetlen odúba? Lépcsőház alatti pinceszerűségben vagyunk. A két lakót a véletlen hozta össze: itt kell a legkevesebb bért fizetniük. AA az elnyomatás, a szellemi rabság elől menekülve emigrált hazájából, hogy hivatását, a gondolkodás művészetét szabad filozófusként gyakorolhassa. XX-et a pénzkeresés reménye hajtotta a vendégmunkások közé. Honnan jöttek, hol vannak, mikor vívják szópárbajukat? – szinte mindegy mert közös és mégis olyannyira különböző csapdájukba évszázadok során már rengetegen beleestek, és sajnos alighanem még nagyon sokan fognak beleesni. Mint Franz Kafka nem egy hőse, ők is elvesztették nevüket. A maradék monogramszerűség annyit jelöl, hogy AA, az érzékeny „fej-ember” bizonyára az élről esett ki, míg XX, a bumfordi „test-ember” hátul kulloghatott a sorban. (Tarján Tamás)
Sławomir Mrożek Emigránsok című darabját készülünk színpadra vinni. A darab aktuálisabb talán mint valaha. Az előadás érdekessége lehet, hogy egy teljesen új fordítással dolgozunk.
Szereplők. Géczi Zoltán, Molnár Gusztáv
Dramaturg: Gyulay Eszter
Fordító: Pászt Patrícia
Asszisztens: Hodászi Ádám
Rendező: Mucsi Zoltán
Az előadás a Manna, a Budapesti Lengyel Intézet és a Terminál közreműködésében jön létre.
